Dr. Ibrányi Tímea

Pharmony

A gyógyszertári szolgálat, ami szakmailag sikeres és emberileg jóleső

A Pharmony célja

A Pharmony-val az a célom, hogy a közforgalmú gyógyszertárakban dolgozó kollégáimat hozzásegítsem ahhoz, hogy ezt a rendkívül összetett hivatást úgy tudják -magas minőségben- nyújtani, hogy közben emberileg is jól vannak.

A kezdetek. Az én történetem.

2016 őszén valóra vált egy nagy álmom, személyi jogos gyógyszertárvezető lettem.

Emlékszem tele voltam tervekkel, célokkal, vágyakkal.

Hétről hétre tudatosan, szorgalmasan terveztem a napjaimat, írogattam a tennivalóimat és a vágylistáimat. A kezdeti lelkesedésem, a motiváltságom hónapok alatt apadni kezdett.

Minden igyekezetem ellenére sem azt a vezetői verziómat éltem, amit korábban elterveztem.

Folyamatosan azt éltem meg, hogy a sok átdolgozott hétvége, a rendszeres 12 órázás ellenére sem haladok, egy mókuskerékben vagyok, fáradok, fásulok…

Nemhogy a kitűzött célok megvalósítására nem maradt időm, de a kötelező vezetői teendőimet is – igen gyakran – kapkodva tudtam csak elvégezni.

Miközben tudatosítottam, hogy a patikában tapasztalt dolgokkal, mennyire nem vagyok elégedett, azt is észrevettem, hogy a következő mondatokat hallgatom és hajtogatom …:

„Patikát vezetni mindig nehéz volt és csak egyre nehezebb!”
„Patikát vezetni csak így lehet!”
„Hatékonyabban, sikeresebben csinálni nem lehet!”

Felismertem, hogy az átélt helyzetek, amiket másoktól hallottak és magamban ismételgettem észrevétlenül programozták a mindennapjaimat.

Egyik este elővettem a naplómat, aminek az első oldalán újra elolvastam a hónapokkal korábban megírt szándékomat:

„Szeretném a gyógyszertárat úgy vezetni, hogy oda jó legyen betérni, ott jó legyen dolgozni.
Szeretném, ha többek lennénk, mint egy patika.
Szeretném, ha a hozzánk betérőknek szakmailag a legjobbat nyújtanánk, emberileg jólesően.
Szeretném, ha a kollégáim, szakmailag magabiztosan és emberileg is pompásan éreznék magukat.”

Bár mindez nagyon szépen hangzott, a valóságban nem ezt éltem.

A tudatosítás szintjéről gyorsan megérkeztem az önmarcangolás szintjére:
Miért nem ezt élem? Nem vagyok elég jó vezető? Mit csinálok rosszul?

Aztán egy idő után azt éreztem, hogy ELÉG!
Elég a lehúzó mondatokból.
Elég ebből a működésből.

Mi következett azok után, hogy elegem lett?

Tudatosítottam, hogy mikből van elegem és megalkottam az „elegem van” listámat.
Megértettem, hogy időm és figyelmem milyen jelentős százalékát fordítom arra, amit megélek, és amivel elégedetlen vagyok.
Rádöbbentem, hogy milyen elenyésző időt és energiát fordítok arra, amit megélni szeretnék, amivel igazán elégedett lennék.
Megértettem, hogy milyen összefüggés van, a vezetői jelenlétem minősége és a patikában megélt tapasztalások minősége között.
Megértettem, hogy a kialakult, régóta rögzült hozzáállásommal, jelenlétemmel nem lesz változás.
Felállítottam a szándékot a könnyedebb, sikeresebb vezetői működésem mellett.
Meghatároztam az elérni kívánt eredményeket.
Lépésről lépésre átalakítottam a régóta rögzült, megszokott vezetői szemléletemet, jelenlétemet, működésemet.
Megérkeztem a patika működtetés és patika működés, könnyed, hatékony szintjére.

Sikeres patikai működés

Így jött létre bennem a vágyott vezetői verzióm vizualizálásával, a kérdések átformálásával, a figyelmem elterelésével egy új önműködtetés, így alakult ki egy összehangolt, sikeres patikai működés.

Így lettem a heti szinten 80-90 órát dolgozó, félelmektől vezérelt, gyakran frusztrált, fáradt vezetőből, egy heti szinten kevesebb, mint 40 órát dolgozó, céloktól és eredményektől vezérelt, kiegyensúlyozott vezető, akinek a csapatára egyre kevésbé hatott a külvilág, és akinek a kollégái kiegyensúlyozottan, magabiztosan, derűsen dolgoztak. Így lettem az a patikavezető, aki egyre magasabb szinten élte és éli a sikeres szakember és a derűs magánember harmóniáját.